.

Munkára fogva

A ló háziasítása kb. 5000 évvel ezelőtt kezdődött, a Távol-Keleten.
Kezdetben a primitív törzsek azért követték a vadlovak csapatait, hogy levadásszák őket húsukért. A fiatal lovak, akiket befogtak, és akiknek istállót készítettek, fokozatosan hozzászoktak az ember közelségéhez. A nomád lótartók rájöttek, hogy a lovak nem csak táplálék szempontjából értékes állatok, hanem szállításra is alkalmasak. Elkezdték hát málháslovakként használni őket.
A ló, amióta csak az ember közelében él, a legkülönfélébb "munkakörökben" tűnik fel. De egy biztos: minden lónak keményen meg kell dolgoznia a kenyeréért, legyen hátas-vagy versenyló, igásló, stb.
Kezdetben tehát a lovakat csak szállításra használták. A régmúlt korokban a kistestű lovakat fogták be e célra, a nagyobb testűek pedig harci feladatokat láttak el. A lőfegyverek megjelenése a korábbi vértezet feleslegessé válását eredményezte, a ló harci jellege is megváltozott. Ezáltal a nagy testű lovakat más munkákra irányították.
Amikor az ipari forradalom beköszöntött, egyre nagyobb tömegű árut kellett mozgatni, egyre nagyobb távolságra. Kialakultak a hidegvérű fajták, melyek erre a feladatra alkalmasak voltak. A 19. században a lovakat telepeken és bányákban használták anyagmozgatásra. A lovak fontos szerepet játszottak a mezőgazdaságban is. A kistestű lófajtáknak ez túl nehéz feladatnak bizonyult. A 18. században terjedtek el a különböző mezőgazdasági eszközök, melyek vontatásához gyorsaság, erő és bizonyos intelligencia is szükségeltetett, így a hidegvérű fajták hamarosan helyükre találtak a földeken.
Ahogy az utak minősége a 19. században egyre javult, és a fogatkészítés kifinomultabbá vált, szükség volt olyan lovakra, amelyek elegánsak és gyorsak voltak. Ilyen ló például a hackney.
A vasút, majd a gépjárművek megjelenésével a lónak mind a szállításban, mind a mezőgazdaságban halványult a jelentősége. Úgy tűnt, a hidegvérű fajták napjai meg vannak számlálva, de ma egyre többen ismerik fel, hogy kis távolságok esetében a lóvontatás sokkal gazdaságosabb, mint a teherautó.

Sport

A legősibb lovassportok egyike a vadászat. Kezdetben szarvas volt a préda, de az angolszász országokban ma már inkább a róka.
A lovaspóló is régi sport. Feltételezések szerint 2000 évvel ezelőtt Perzsiából indult ki. Innen került Kínába, Mongóliába, Japánba, majd Indiába, ahol az angolok először találkoztak vele a 19. században. Népszerűsége azóta is növekszik szerte a világon. A játék komoly igényeket támaszt a lovakkal szemben, hiszen gyorsaságot, fordulékonyságot, állóképességet és bátorságot feltételez.
Egyre növekszik a fogathajtás népszerűsége is.

OLIMPIAI SPORTÁGAK

Díjugratás A díjugratás gyökerei a vadászatban keresendők. A 1868-as Dublin Show volt az első alkalom, ahol vadászcélú lovak minősítésére akadályt állítottak fel. 1881-ben ugyanitt megépítették az első állandó ugrópályát és ezzel egy időben megszületett a díjugratás is mint sport.

Díjlovaglás Ez a sport a 15. és a 18. századi királyi udvarokban divatos magasiskolából alakult ki. A lépéselemek eredetileg a harc közbeni mozgások tanítását célozták, később ezek kombinációjával alkottak olyan gyakorlatsorokat, melyek bemutatása számot adott a ló állóképességéről, akciókészségéről, engedelmességéről, egyben lovasa felkészültségéről és rátermettségéről is.

Military Ez a sportág is a hadseregből származik, a lovasságánál tesztelésre használt tereplovaglásból ered. Az első háromnapos military versenyt Franciaországnan tartották a 20. század elején. Három részből állt: először egy díjlovagló gyakorlat, majd egy embert és lovat próbáló tereplovaglás, végül egy díjlovagló verseny következett. Military versenyeken először csak katonák indulhattak, és csak a második világháború idején nyitották meg a civileknek is. A military először 1912-ben szerepelt az olimpián.

.A lovak testfelépítése

A ló testtájai:

1.nyakszirti tájék, 2.fejtet?, 3.fül tájéka, 4.halántékárok (vakszem), 5.homloktájék, 6.szem tájéka, 7.szembolti tájék, 8.szemgödör alatti tájék, 9.orrhát, 10.orr oldalsó tájék, 11.orr hegye, 12.orrajaki tájék, 13.küls? rágóizom tájéka, 14.állkapocsizület tájéka, 15.arcléc, 16.pofa tájéka, 17.fels? ajak, 18.alsó ajak, 19.állcsúcs, 20.torokjárat tájéka, 21.érvágány, 22.tarkó, 23.halántéktájék, 24.fült?mirigy tájéka, 25.gége tájéka, 26.fels? nyakél vagy sörényél, 27.nyak oldalsó tájéka, 28.fejnyakkarom tájéka, 29.torkolati barázda, 30.szegyfejizom tájéka, 31.lapocka el?tti tájék, 32.hát tájéka, 33.mar tájéka, 34.mellkas oldalsó tájéka, 35.vállkar tájék, 36.bordatájék, 37.bordaív, 38.szügy tájéka, 39.szegycsont tájéka, 40. borda alatti tájék, 41.lapátos porc tájéka, 42.ágyéktájék, 43.has oldalsó tájék, 44.éhgödör vagy horpasz, 45.köldök, 46.lágyéktáj, 47.haskorci red?, 48.vaszora vagy tasak, 49.kereszttájék, 50.far tájéka 51.küls? csíp?szeglet, 52.ülőgumó, 53.farok, A)lapockaporc, B)lapocka tövise, C)tövis előtti izom, D)tövis mögötti izom, E)vállizület tájéka, F)kar tájéka, G)könyökbúb, H)háromfejű karizom tájéka, I)alkar, K)elülső lábtő, L)elülső lábközép (szár), M)elülső csüdizület tájéka, N)pata, O)csüd, párta, pata tájéka, P)csípőizület és tompor tájéka, Q)comb, R)térd tájéka, S)térdkalács, T)térdalji tájék, U)lábszár, V)hátulsó lábt? (csánk), W)hátulsó lábközép (szár), X)hátulsó csüdizület tájéka, Y)pata, Z)csüd, párta, pata tájéka

A ló csontváza:

1.állkapocs, 2.állcsont, 3.szemgödör, 4.homlokcsont, 5.halántékcsont, 6.nyakcsigolyák, 7.lapockaporc, 8.hátcsigolyák, 9.ágyékcsigolyák, 10.keresztcsont, 11.medencecsont, 12.farokcsigolyák, 13.lapocka, 14.karcsont, 15.könyökcsont, 16.orsócsont, 17.elülső lábtő (kéztő) csontjai, 18.elülső lábközép csontjai, 19.elülső végtag ujjcsontjai (csüd-, párta-, paracsont), 20.szegycsont és bordák, 21.térdkalács, 22.combcsont, 23.sípcsont, 24.szárkapocs, 25.sarokgumó, 26.a hátulsó lábtő (csánk) csontjai, 27.hátulsó lábközép csontjai, 28.hátulsó végtag ujjcsontjai (csüd-, párta-, paracsont)

A ló felületes izmai:

a)külső rágóizom, b)váll-nyelvcsonti izom, c)Szegyfejizom, d)fejnyakkarizom alsó része, e)fejnyakkarizom felső része, f)szíjizom, g)az alsó főrészizom nyaki része, h-h`)csuklyásizom, i)széles hátizom, j)az alsó főrészizom mellkasi része, k)külső bordaközi izom, l)a felső főrészizom hátulsó része, m)külső ferde hasizom, n)középső farizom, o)a combpólya feszítője, p)felületes farizom, r-r`)a comb kétfejő izma, s)félig inas izom, t)mély szegyizom, u)felületes szegyizom kulcscsonti része

Betegségek

Sántaság
A sántaság a leggyakoribb egészségügyi probléma. Okozhatja egy apró, beékelődött kő, de lehet kóros eredetű is. Az ín és az ínhüvely sérülései is gyakoriak. A csüdizület daganatait megerőltetés okozza.
A savós patairha-gyulladás póniknál, és általában a hízékony lovaknál fordul elő. Leginkább a túltáplálás következménye, de okozhatja a vér rendellenes összetétele is.
Ha gyanítjuk, hogy lovunk patairha-gyulladásban szenved, azonnal hívjunk állatorvost.
A patahenger-gyulladás a nyírcsontot érinti, oka a túlzott megterhelés vagy ütődés. Krónikus sántaságot is okozhat.

Légzőszervi megbetegedések
A lovakat főleg istállóban tartó országokban egyre gyakoribbak a lovak allergiás megbetegedései, melyeket szinte mindig az istálló nem megfelelő szellőzése okoz. Számos más betegséget is okozhat, mint például az idült légsejtes tüdőtágulatot, vagy más néven a kehességet. Erről ma már tudjuk, hogy penészes, atkás takarmány porának belégzésére kialakuló allergiás reakció, amely károsítja a tüdőt. A ló ekkor érdesen, szárazon köhög, és nehezen lélegzik. Kevésbé súlyos esetben a tünetek csillapíthatók, de a kehesség nem gyógyítható.
Az influenza erősen fertőző betegség, amely maradandó tüdőkárosodásokat okozhat. Gyógyulása hónapokig eltarthat.
A mirigykór erősen fertőző, maradandó tüdő-és szívkárosodást okozó, diftériához hasonló betegség.
A gégebénulást a légcső beidegzésének zavara okozza. A kialakuló bénulás akadályozza a levegő tüdőbe áramlását, belélegzéskor a tüdő sípoló hangot ad. A lovaknál is gyakoriak a melléküreg-gyulladások, a köhögés és a megfázás.

Az emésztőszervek betegségei
A legtöbb emésztési probléma oka a kólika. Tünetei a letargia, étvágytalanság, "kapálás" és hempergőzés. Három típusa van: a görcsös, a felfúvódásos és a bélcsavarodásos kólika. Kialakulását rendszertelen takarmányozás, helytelen tartás, túletetés, stressz, könnyen erjedő takarmány és nagyon sokszor a férgesség okozza.
Bélsárpangásnál a belek működése előbb-utóbb leállhat.
Teljes takarmányozás mellett pihentetett lovak hirtelen mozgatása esetén kialakulhat a pünkösdi betegség. A ló merevvé válik, mozgása elbizonytalanodik, végül összeeshet.
Gyakori a férgesség, mely a kondíció leromlását okozza, ezért fontos a rendszeres féregtelenítés. (Negyed évenként!) A férgesség hasmenést okozhat.

Bőrbetegségek
A legtöbb bőrbetegség fertőző, ezért kezelésekor mindig tartsuk be a higiéniai előírásokat.
Tetvesség tavasszal, legelőn tartott lovaknál fordul elő a leggyakrabban.
Az allergiás eredető ekcéma a csüdtájékon, a sörényélen és a faroktőn gyakori.
A tarlósömör gombás fertőzés eredménye, emberre is átterjedhet.
A háton a bagócslégy bőr alatt élő lárvái okozhatnak göbecseket.
A bőrallergia takarmányozási, tartási okokra vezethető vissza.
Más bőrbetegségek például a csalánkiütés, a szőrtüszőgyulladás és a rühösség.